Kérem tisztelettel, ma 1 éves a Városjáró Blog!
Ez alatt az egy év alatt számos furcsaságra, visszásságra, buherára vagy épp agyonhallgatásra próbáltam felhívni a Budapes-féltő olvasók figyelmét - és persze a tágabb közvélemény figyelmét is.
Sajnos az esetek nagy részében pusztába kiáltott szavak maradtak észrevételeim. A megszólított közüzemi szolgáltatók, önkormányzatok és egyéb hivatalok ugyanis a bejelentéseim, cikkeim, rákérdezéseim ellenére továbbra is ugyanolyan "szakértelemmel" és "odafigyeléssel" végezték - és végzik ma is - silány kis munkájukat, mint tették azt 365 nappal azelőtt. A legkevésbé sem izgatva magukat azon, hogy egyre többek és többek figyelik őket, és tartják számon munkásságukat - nem feltétlenül a megelégedettség örömtüzeitől fűtve.
S hogy ettől szomorúbbá vált-e városjáró énem? Egyfelől igen - mert naivan hinni akartam a nyilvánosság gyógyító erejében -, másfelől azonban nem. Mivel Budapesttel foglalkozó, bő másfél évtizedes hobbi-foglalatoskodásom alatt rég rájöttem már, hogy ezen az 525 km2-es földszelvényen szarnak-bajnak sosincs gazdája.
S hogy mi vígasztal? Hogy tudom, hogy legalább már ők is tudják, hogy mi is tudjuk. És ha nem is akkora elánnal, mint egykoron, de időről-időre számonkérjük rajtuk ésszerúségtől mentes, felelősségvállalástól mentes, következményektől mentes, demoralizáló ténykedésüket.
kép forrása: euroastra