A BKV/BKK buherabrigádja megoldotta a Kútvölgyi úton málló utasváró ügyét - bár nem mondható, hogy túldolgozták volna magukat vele. Az üléssor szétrohadt tartóvasa helyére egy új darabot berheltek, a rozsdaette ülőkéket pedig kevésbé romos, használt darabokkal váltották fel. A szétmálló utasváró egyéb elemeihez azonban nem nyúltak még véletlenül sem, és korrózióvédő festésből is csak szigorúan a friss illesztésekre koncentráltak. De az elrohadt ülőkék legalább újra használhatók - míg a utasváró rájuk nem omlik. Posztszocialista mamutvállalat esetében pedig - ahol az éves rendes premizálás felsővezetői szinteken még felemás teljesítmény esetén sem állhat meg 5 millió forint alatt - mi mást is várhatna el az egyszeri utas?!

Ettől függetlenül szívesen elbeszélgetnénk egy közepesen felvizezett kávé mellett a BKK/BKV szakterületi referensével, hogy az efféle slendrián fércmunkákat mégis hogyan képesek levezényelni hivatali szinteken? S hogy a javításra kirendelt felelős művezető (ha volt egyáltalán) vajon a saját konyhájában is hasonló odaadással szerelné-e vissza a váratlanul leszakadó faliszekrényének széthulló szerkezetét? Gyaníthatóan nem. De hát ez itt egy deklaráltan "közös ló problem", aminek túros kell legyen a háta. S ha mégsem lenne az, hát maguk a gondozók kennek oda egy nagyhabos adaggal...