Friss hírek szerint 2013/14-re mégiscsak átszabná a Főváros a belvárosi Széchenyi (volt Roosevelt) teret. Aktuális részletek egyelőre nem ismertek, a korábbi átalakítási tervek azonban park-kép szempontjából nem sok jóval kecsegtetnének. Erőteljes kövezés, mutatóba meghagyott zöldfelület, s rendezvényhelyszín mindenek felett (készítő: Város-Teampannon Kft).

 
Van...

Lenne?

Kérdés persze, hogy a park felületét ki milyen célból akarná megnyitni az emberek előtt? Ha pihenésre, feltöltődésre, akkor ahhoz a megismert tervekkel ellentétben egy kevésbé burkoláspárti megoldás is megfelelhetne - ami bevonná a környék gyalogosait a tér életébe, ugyanakkor annak eddig megszokott ökológiai értékeit sem csökkentené.

A teret jelenleg megkerülő átmenőforgalom tervezett délre tolása - kellően figyelmes kiépítéssel - elfogadható eleme lenne a fejlesztésnek, ám a park túlzott lekövezése, zöldfelületének drasztikus csökkentése semmiképp. Hiába szépen csengő fogalmak a "gyalogospreferencia elősegítése" vagy a "rendezvényhelyszín kialakítás", a városlakóknak - főként a belvárosban élőknek - igencsak szükségük van ligetes, parkos pihenőterületekre is. Ha újakat nem igazán tud számukra teremteni a város, akkor legalább a meglévőt ne csökkentse! A közzétett tervek azonban épp ezzel számolnak. Kőburkolat, vízfelület, maradványnövényzet.

Pedig a tér gyalogos kinyitásának barátságosabb - alkalmasint kevesebb pénzt felemésztő - megoldása is lehetséges volna, mint a telekövezés. Nem is kellene hozzá más, mint korhű utcabútorok a nagyobb fák alá és a tér két szobra köré, valamint néhány térre vezető új gyalogátkelő kiépítése. Pontosan öt darab. Kettő a Lánchíd lehajtójának két széléhez, egy a Sofitel elé, egy az Akadémiához, és egy Gresham épületével szembe - a Zrínyi utca torkolatához.

 
1920 körül

A tér belső leburkolásával azonban sokkal óvatosabban lenne jó bánni, mint az a tervekben szerepel(t). A gyalogosútvonalak kijelölését - skandináv minta alapján - első körben mindenképp a használókra lenne jó bízni. Így egy pár hetes tesztidőszak alatt kielemezhetővé válhatnának az áramlások, és a kapott adatok alapján gyalogosbiztosabban lehetne kijelölni a végső gyalogutak rendjét.

A járófelületek anyaga  - tovább víve a kiskörúton megismert burkolatot - lehetne akár K-kő is, de a Szomory Dezső téren alkalmazott vörös gránit is. A süttői mészkő - melyet az eddig megismert terv alkalmaz - világosabb ugyan, de könnyebben koszolódik, napfényben vakít, és nedvesen gyakran csúszóssá válik. Preferálása tehát végfelhasználói szempontból nem volna szerencsés.

A Széchenyi tér belső területének rekultivációján túl természetesen az Akadémia előtti parkoló teresítése is fontos elem kell legyen. Ezzel az ismert terv is számol. Ám olyan mérvű lekövezés (pláne mészkővel) mint amivel találkozhattunk benne, nem lenne szerencsés - az előbbiekben vázolt problémák miatt sem.

Kérdés tehát a tervezői akarat. Ha a cél a pihenés, nézelődés, akkor ehhez a fent vázolt alternatíva teljességgel elegendő lenne. Ha azonban a megbízói szándék "központi rendezvényhelyszínként" látná szívesen a belváros egyik utolsó zöld oázisát, akkor persze minden fűszál zavarólag hatna benne. De ilyen funkciót ide sokan nem látnának szívesen.

Jól átgondolt terveztetési folyamattal egy előremutató beruházással gazdagodhat a pesti belváros, s a Széchenyi (Roosevelt) tér átalakítási szándéka találkozhat a felhasználói akarattal. Ennek van itt most az ideje. Budapest érdekében reméljük, hogy így is fog történni!