Elveszve
2011. október 13. írta: városjáró

Elveszve


Tegnap a 4-es villamos ablakából figyeltem egy hajléktalant a Blaha megállójában. Valamiért szimpatikusnak tűnt az arca. Kedves egykedvűséggel szívta cigarettacsonkját - persze tilos mód, hisz a megállóban ült -, előtte egy rongyos nejlonzsák és egy teszkószatyor. Szívta a dekket és ártalmatlanul bambult maga elé. Valamiért bentragadt velünk a villamos, ezért hosszan tudtam figyelni őt. Arcáról kiolvashatónak tűnt, ha akadna tisztes munkalehetősége, boldog békességben lenne ő gondnok, szerelő, hordár, kertgondozó - sőt kerttervező is akár. Nem ülne talán megállókban napestig, napról-napra, hétről-hétre. Csak hát a körülmények... Már-már kezdtem megkedvelni a férfit - hiszen azon túl hogy cigarettázott, ugyan kit és miben zavarhatna egy ilyen ember? Ám ekkor - mintha villám csapott volna belé - felpattant az utasváró rácsos ülőkéjéről, szinte fellökve a megállóban álló embereket, odarohant a peront védő korlátsorhoz, és mindenfajta előzmény nélkül elkezdett kivizelni az útra... Az utastársaknak ekkor tűnt csak fel a férfi. Elképedve adták egymásnak a történteket. "Embernek lehet az ilyen nevezni Rózsikám?! Legalább húzódna egy bokorban, nem?" - kérdezte felháborodott értetlenséggel egy asszony. "Hát már mindent lehet..." - mondta fásultan egy férfi.

És én elszégyelltem magam. Bármennyire is védeni szerettem volna magamban az én szimpatikus hajléktalanomat, megakadt bennem is a lendület. Egyedül annak örültem csak, hogy az újbudapesti embertakarítóknak ezidőben mégiscsak másutt akadt dolguk.


kép: The Big Issue Foundation 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varosjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr483300344

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Te át mernél menni vakon a Károly körúton? 2011.10.14. 12:48:48

„Az útszakasz átalakításánál nemcsak arra ügyeltünk, hogy több hely jusson a bicikliseknek és a gyalogosoknak, hanem a fogyatékkal élőkre is gondoltunk. (…) A jelzőlámpák különböző hangokkal és tájékoztató szövegekkel jelzik, hogy mikor és...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.14. 12:15:15

Nos, régebben valóban szemérmesebbek voltak az emberek... ezen a területen is.
(A telefonfülke ajtaját meg becsukták, hogy más ne hallja őket...)
Emlékszem, vagy húsz évvel ezelőtt a Köröndön keresztül mentünk hazafelé, és az egyik kertkapuba beállva egy férfi csurgatott. Meglátott minket és gyorsan elrámolt, majd szabadkozva mondta:
- Elnézést, de így jött ki...
és tényleg...

zazika 2011.10.14. 14:28:42

A körúton rendszeresen látom ezt. Minap is a Nyugatinál történt az eset, a hajléktalan "bácsi" ugyan háttal állt a gyalogosoknak, viszon épp ezért az autósok face to face láthatták a...

Kövezzetek meg, de én ezért nem sajnálom a csöveseket. Mert akiről már-már elhiszed, hogy nem is rossz ember, nem is érdemelte ezt a sorsot, arról is csak kiderül, hogy valahogy mégis magának vívta ki...
És ha ilyenné lett..., hogy ennyire nem számít már semmi...? Akkor már megmenteni sem lehet.

Leriel 2011.10.18. 14:28:20

A menthetetlenség ott kezdődik, amikor valakiből hiányzik a hajlandóság arra, hogy megragadja a segítő kezet, ami felé nyúl, és inkább káromkodva, fektében belerúg egyet annak gazdájába.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2011.10.21. 19:27:13

Évekkel ezelőtt bevett autótolvaj trükk volt, hogy a pirosnál a hajléktalan levizelte z autót,majd a kipattanó reklamáló polgár autóját a zsugások megpattintották. Az esetek 60%-ban vitték a kulcsot is, mert bennfelejtette a gazdi, esetleg úgy szállt ki, hogy nem is vette ki a kulcsot.
süti beállítások módosítása