Az év elején átalakuláson ment át a Blaha Lujza téri EMKE-aluljáró csarnoka. A korábbi ébenfekete műmárvány(?) borítású oszlopokat fehér betétekkel "színesítették" - ezzel próbálva ritmust vinni a föld alatti világ monotonitásába. Átsuhanva a térben egész újszerűnek tűnhet a látvány, közelebbről szemügyre véve azonban elénk tárulnak a magyarosch kivitelezésből eredő berhelés szomorkás nyomai. Mondhatnánk, hogy mindez itt aztán már nem oszt, nem szoroz - az 1966-ban átadott föld alatti világnak nem ez lesz a legnagyobb rákfenéje. Mi mégsem értjük: miért kell valami stabilhoz mindenáron hozzányúlni, ha helyébe csak gyöngített utánpótlásra futja?!