Az elmúlt napokban többen is javasolták, hogy ha ennyire nem vagyok kibékülve a budapesti civiliáda hatékonyságával, alakítsak én is egy szervezetet. Kézenfekvő ötletnek tűnt… Ám én mégis azt mondtam: NEM!
Nem, mert nem akarok a Főkert helyett fát ültetni. Nem akarok a BKV helyett pontosan és tisztán futó járatokat üzemeltetni. Nem akarok a Csatornázási Művek helyett árkot tisztítani, fedlapot cserélni. Nem akarok az FKF helyett utat takarítani, zebrát festeni, korlátot javítani. Sem pedig az ifjúságvédelmisek helyett átnevelni a magukat a street art képviselőinek hazudó vandálokat.
Nem akarok civil mozgalmakat indítani törött lépcsőlapok cseréjére, csordultig telt utcai szemétedények üríttetésére, járdaszélekre hányt hókupacok elszállítására.
Nem akarom megtanítani az útkaparókat utat kaparni, a harangozót harangozni, a kertészt locsolni, a péket sütni, az orvost gyógyítnai és a közterület-felügyelőt bírságolni.
NEM és NEM!
Csak azt akarom, hogy mindezen személyek, intézmények és hivatalok végezzék végre el azokat a feladataikat, melyekre leszerződtek velük, s melyek elvégzésére ők szerződtek a Várossal - legyenek akár a legapróbb fogaskerekei is ennek a gépezetnek, vagy maguk a GÉP - melyet egy szóval úgy nevezhetünk: városüzemeltetés.
Lehet hogy naiv vagyok ilyen elvárásokkal. De hiszem, s tudom: a hiba nem az én készülékemben van.
