Mint közismert, az utóbbi időkben a Magyar Posta megkezdte a közterületi postaládák lecserélését, melynek költsége 1,6 millárdos kiadást jelent az államkasszának. A csere hivatkozási alapja egy 2004-es kormányrendelet volt, mely szerint lehetővé kell tenni a mozgáskorlátozott személyek számára is a ládák könnyű használatát, valamit alkalmasá kell tenni a dobozokat A4-es (229x324) formátumú küldemények befogadására is.

Utánanézve a dolognak azonban meglepve tapasztaltam, hogy az új ládák ugyanolyan magasra lettek felszerelve, mint a régiek voltak, tehát bedőlt a pr hivatkozás, hogy a kerekesszékkel levelet bedobni szándékozók miatt volt szükség a modernizációra. Mint ahogy ámításnak fest az az indok is, hogy az A4-es levélbedobás érdekében kellett új pléhdobozokra váltani. Ugyanis ez utóbbit egy egyszerű nyílásbővítéssel megoldhaták volna ládacsere nélkül is - mint ahogy egy-két éve meg is kezdték a postaládák ilyetén (kismértékű) átalakítását. Meg lehet tekinteni pl. a Nyugati tári 62-es Posta előtt található ládákat: épp ilyenek. Tehát egyik hangoztatott indok sem igazolja a milliádos cserét.

Sokan az ürítés eddigi automatikus technológiájának eltüntét is nehezményezik, mások a sérülő levéltitkot emlegetik, vagy az új dobozok minőségét kifogásolják. Nem elhanyagolható szempontok valóban. Engem mindazonáltal mégsem az zavar leginkább, hogy ezentúl máshogy fog működni a ládika, vagy hogy nem lesz annyira míves és szép, mint évszázados elődei. Hanem hogy egy nyilvánvalóan szükségtelen pénzpocsékolásra kidob az állam (mert a Posta ma még állami cég) az ablakon több mint másfél milliárd forintot - amit tőlem, tőled, tőlünk vesz el - miközben egy-két éven belül egyébként is privatizálja az egész vállalat-óriást. Ez nem más, mint a kapitál(maffia)tőke egyik – még csak nem is igazán titkolt - pénzlopási akciója.

Ez számomra sokkal zavaróbb, mint a ládák eltűnte, vagy esetleges visszatérte.

fotó: internet