Petőfi tér nevű állomás, tűző nap, tucatnyi várakozó. 16 óra 35 perc. Észak felé próbálnánk ki a hajót - ha már épp a Vigadó tér környékén járunk. Villamosaluljárón átbújunk. Áramló autósoron - zebra híjján - átcikázunk. Be nem fejezett járdaépítésen átvergődve megérkezünk. Menetrendben 16:57-re ígérik a járatot. Gondolkodunk: tűző napon talán mégse főnénk húsz kerek percet ezért a próbáért, hisz azalatt a 2-es villamossal négyszer odaérünk Margit híd környéki célunkhoz, de barátaimnál győz a kíváncsiság. Meglepetésünkre beúszik a bármiféle BKK/BKV felségjelzés nélküli VÁRHEGY nevű bárka. Mennénk le rá, de társaim nem kis megütközésére a legénység mindenkit visszaterel, közölve, hogy csak annyian mehetnek fel (két fő), ahányan leszálltak. Mondanom sem kell, hogy senki nem él ezzel az keggyel. Tekintve hogy a várakozók külön-külön is többen vannak mint két fő, nem hogy együttvéve. Kínomban csak röhögök értetlen barátaimon és a tucatnyi megszívatott utason. Nekem ez maga a megtestesült papírforma. Mert mint vájfülű közlekedésbolond olvastam már egyet s mást ezen fővárosi szerencsetúra vonzatáról. Ők azonban nem. Híradóban nézték, kitáblázva látták, elhitték. Kár volt. Most élőben szembesülhetnek mindannyian e tipikus balkáni hinta jellemzőségével. A Cég pedig? Ahelyett hogy nyert volna bő tucat pártolót, kapott 12 dühös embert - örökre! 

kép forrása: hajoregiszter.hu

De legalább elmondható, hogy hajónként négy-négy munkakereső bádigárd jól fizető, dotált álláshoz juthatott EU pénzből, negyed évre. Büszkék is rá - mást se tudnak.

Köszönjük BKK! Köszönjük BKV!