Fővárosunk - kulturális fellegváraként számontartani szeretett - Gödörje továbbra is halad a rothadás nemtelen útján.
Burkolta permanens reves, útszéli díszfasora hiányos, infótáblái romokban, padjai kezeletlen koszlodtak. Ahogyan a tér díszeként megálmodott vízmedence is merő dzsuva ma már. Szélén egy réges-rég idejemúlt mészkőtáblával - ami a szabadság úszó szobrára hívja fel a figyelmet. Pontosan csak hívná, mivel a szobor már vagy 6 éve nincs sehol.
Budapest szívcsakrájának (értsd: BuSzí Projekt) legutóbbi megnyitása kapcsán ráadásul a téren korábban felállított bringa P-k is eltüntek a Harmincad utca sarkáról. Kérdés csak, hogy MÉRT? Mi lehetett vele a cél, ha helyükön egy magárahagyott földplaccon kívül mást nem hagytak hátra jeles városátalakítóink? Ledöngölték a korábban széttúrt munkaterületet - oszt kalap-kabát, jónapot.
forrás: Bánki Eszter
Borzalom ez a hely évek óta. Kocsmának még megteszi, rendezvényei is vonzanak alacsony közterületi igényszinttel bíró figurákat, de nappali pihenőtérnek szégyenfolt csupán! Pedig adottságait tekintve maga kéne legyen a belvárosi oázis. Mégsem az. Hiába védték hajdanán minden egyes fűcsomóját úgy, hogy még leülniük sem volt szabad a korabeli népeknek - ugyanis ennek a PR gondosságnak mára nyoma sem maradt. A placc az önjáró enyészeté lett. Szarnak-bajnak - ahogy mondá a népnyelv - itt sincs gazdája. Egy se.