Olvasom, hogy az I. kerületi Önkormányzat változtatási és építési tilalom bevezetésével kívánja presszionálni a Kormányt, hogy számukra elfogadhatóbb átépítés jöjjön létre a volt Honvédelm Főparancsnokság épületénél. Panaszolják, hogy a tervek alakulásába nem kaptak betekintést. Szép és jó ez az aggodás, a bökkenő csupán az, hogy egy olyan mentalitású városban (országban), ahol minden de minden a pénzlenyúlásról szól, koncepciót, szélesebb körű egyeztetést, társadalmi konszenzust keresni örültség. Ide atom kell!
Budapestnek különben nincs arculati énképe se városvíziója, amit hosszútávon a nagyvilág felé közvetíteni szeretne. Lóg bele a nagy nullába. Ami egyfelől érthető is. Hiszen Bécshez, Párgához képest mi egy porfészek vagyunk. Nem világváros, maximum egy helyi vízfej. Épeszű ember lemondott már róla, hogy a Várat a prágai Hradzsinnal vesse össze. Vagy a nagykörutat Rákóczi utat a bécsi Mariahilferrel. Pláne az Andrássyt a párizsi Chams Elysées-vel. Nézzünk már magunkba! És éljünk a saját szintünk adta lehetőségekkel. Nem kell óránként világmegváltani. Elég ha egy márciusban felszedett díszburkolatot novemberre vissza bírunk állítani eredeti állapotára. De amíg ez nem megy (márpedig baromira nem megy), addig ne akarjuk már globálcsicsákra elszórni a milliárdokat. Ezzel nem érnénk ugysem a riválisaink lába nyomába se.
Persze agyalni jó egy ilyen luxusberuházáson. Meg kormányzati negyedeken és városházaprojekteken is. Meg is él belőle jónéhány konjuktúralovag. De az együttgondolkodás, a reális ész érvek, a valódi feladatok és célok már rég nem játszanak szerepet a döntéshozói fejekben... Félő, hogy soha nem is játszottak.
De persze álmodozni jó... Addig sem kell foglakozni a jelennel.