Mióta ugyanis fő- és kerületi polgármesterek gyűrűjében, csillogó mosolyok közepette átadták, szinte folyamatosan építkeznek mellette és rombolnak is benne együtemre.

Mondhatnánk, hogy így volt ez előtte is - a probléma az, hogy is így maradt.

 

Hazugság azt állítani, hogy az átépítés megkezdésekor (2004 közepén) nem volt ismeretes, hogy rövid időn belül építők hada fogja ellepni a különböző üres, vagy üresítés alatt álló telkeket! Kerület- és városvezetőink tudva tudták, hogy toronydaruk, billencsek, betonkeverők sora fogja majd igénybe venni a következő években is a térséget. Mégis mintegy háromnegyed milliárd forintot költve szórták kart kaba öltve a közpénzt - fölöslegesen.

Fölöslegesen, hiszen ma - három évvel az átadás után - legalább akkora csatatér a Király utca, mint amilyen volt "átkozottabb" idejében.

 

A Király Udvar építése következtében hónapokig szinte járhatatlanná vált a díszkő burkolattal ellátott Kazinczy sarok, és a sokáig húzódó felújítása után mára ismét porladásnak indult a kövezet.

A VAM Design évekig húzódó épületrekonstrukciója alatt a drága pénzért kialakított virág- és favermek elbontásra kerültek, hogy a beruházó magasépítő monstrumai elférhessenek a munkaterület mentén. Helyükön ma sem áll semmi.

A Gozsdu beruházás is erős nyomot hagyott az utcán. Kilazult járólapok és derékbetört oszlopok őrzik mindmáig a "gondoskodó odafigyelés" nyomait.

Az utca elején folyó Centrál Passage építésének okán pedig hosszú-hosszú hónapokig egyszerűen elterelték az utca egyébként is kacskaringósra álmodott nyomvonalát, fölterelve általa a forgalmat az eredendően parkolósávnak szánt kockakősávra - mára erősen amortizálva azt.

 

Bár az építkezések nagy része mostanára véget ért, az utca állapotán ez mit sem változtatott. Az utca 2004-es áron számított 700 milliós felújított szakasza jelenleg is csatatér, noha az "összefogás projektjeként" aposztofált beruházás utógondozásával megbízott VII. kerületi alpolgármester többször igéretet tett a három éve folymatosan zajló amortizáció megállítására.

 

Néhány facsemete visszakerült ugyan eredetileg megálmodott vermébe, ám a járólapok, útburkolati elemek és parkolás-szabályzó márványtömbök - még a pár hete befejezett Centrál Passage mentén fekvő járdaszakaszokon is - romjaikban hevernek.

A tér(d)világító neoszecessziós lámpatestek - a mindenfajta rendszert mellőző elhelyezésükön túl - megdőlve, kilazulva meredeznek. A csatorna és egyéb aknafedlapok környéke máig is repedezett, hiányos - függetlenül attól, hogy zajlik-e még közműmunka mellettük, vagy sem. A kiskockakőből terített díszburkolások pedig sok helyütt felmarva, barikádmintaként szolgálnak évek óta - jobb esetben ökörhúgyozásra hajazó formában várják az idetévedő városjárókat.

 

Mindez azonban csak részben vezethető vissza az utcában és környékén zajló öntörvényű építkezéskere. A billencsek által megkímélt járdák, fedlapok és márványoszlopok folyamatos elhasználódása ugyanis felveti azok minőségbeli alkalmatlanságát is, és a folyton változó helyrepofozóbrigádok hanyag munkavégzésének lehetőségét is.

 

Kinek a felelőssége mindez? Ki fogja valaha is garantálni végleges és minőségi helyreállítást? Miért nem lehet előre gondolkodni, s miért a pillanatnyi érdekek vezérlik mindmáig a munkálatokat? 

 

De leginkább mikor válhat végre belvárosunk méltó ékkövévé e szakasz, hogy ne legyen végre ennyire folyamatosan meztelen a Király - utca?!