Hétfői posztunkban mutattuk be sokadjára, milyen lehangóló gondozatlanságba süppedt a Gödör környezete (akkori képeink szeptember legelején készültek). Mai beszámolónkban azonban örömmel adhatunk hírt róla, hogy részben ez már a feledni érdemes múlt. Legutóbbi publikálásunkat meglőzően ugyanis megküldtük észrevételünket a bajcsy-kráter kapcsán megismert belvárosi illetékeseknek is, akik - bár visszaigazolás nem érkezett bejelentésünk nyugtázásáról - gyors átfutással megkezdték a közismert lepusztultság felszámolását. De legalábbis a megkopott nívó szintentartását. Talán egyszer az eltűnt fák értő pótlása is megtörténhet.
Köszönjük!
Leburkolt favermek, csillogó víztükör
Reményeink szerint a tervszerű megelőző karbantartás (TMK) ezután állandó jellemzője lesz a területnek. Akad ugyanis tennivaló bőven az egy évtizednyi irányított gazdátlanság után.
Repedt emléktábla egy eltűnt látványossághoz
"Szabadság" - úszó térplasztika
Tudunk-e még megállni, meditálni? Örülni és ábrándozni? Örülni a víz és szél ősi erejének? Tudunk-e, akarunk-e képzettársítani, ha a ma szobrászai felkínálják a társítandó képzeteket, vizuális gondolatokat? Megállni vagy továbbrohanni? Vajon melyikkel nyerünk többet? A vízen úszó, környezetét tükörképként hordozó üveg objekt a mi vágyott szabadságunk megtestesítője. Hatalmas madárként szeretne, éppen most felreppenni és minden földi bajt ittfelejteni. Szabadon, a széltől mozgatva, meditatív mozgásával jelzi, hogy talán így is lehetne gondolkodni a világról, talán vannak, mindennél fontosabb szellemi és lelki feladataink a hétköznapok sodródásában. Virtuális hídÉs ha megállunk, tudunk-e, akarunk-e aktívan résztvenni a környező világ mozgásának képpé komponálásában. Át tudjuk-e adni magunkat az interaktív alkotás örömeinek? A minimal-art eszköztelenségével létrehozott térplasztika virtuális képi elemeket kínál fel.
(Bojti András szobrász)
Palló-romok beeső napfényben
Virágosításra váró földnyaláb P-támaszt váró bringák mentén