Morálisan ernyedt a város. És ezt milliárdos lokálpúderrel nem lehet egy slukk alatt orvosolni. A lényeg a mindennapok kisemberének jómódján múlik.

Ha nem kell a bevételed háromnegyedét kötelező ön- és családfenntartásra, vagy épp adósságtörlesztésre költened, máris vidámabban szeled az utcákat is. Mosolyogsz, ha kérdeznek válaszolsz. Nem vad ellenség, vagy ellenfél a szembejövő, hanem embertárs. Ebből fakadóan nincs benned személyes bosszúfűtöttség sem, nem akarsz beugatással, beleszarással, lenyúlással kompenzálni. Jól meg vagy a bőrödben, és ez kihat a mindennapi tevékenységedre is. Akár főnök vagy, akár beosztott. Nyugodt lélekkel, pihent aggyal fogékony vagy a jóra, a hasznosra. Nem nézed kárörvendő vigyorral az úton átkelni akaró bottaljárót, nem ülsz ablakon kibámulva ha kismama száll fel melléd a buszra, nem nézed levegőnek azt akiből nincs közvetlen hasznod - hanem várostársnak tartod. És ez visszahat rád is. Veled sem lesznek ilyenek a többiek - ergo a jó közérzet önmagát generálja.

Ha hivatalnok vagy, nem az lesz az életcélod, hogyan lépj le 16 óra 00-kor az irodából, vagy hogy miként pattintsd le az akadékoskodó(nak tartott) ügyfeleket, és nem akarod hörcsögként hazalopni a céges gemkapcsokat sem megbecsüléskompenzálásként. Ha portás, ellenőr, rendőr, vagy közterület-felügyelő vagy nem a bírságmaximálás és a hatalomgyakorlat lesz az egyedüli célod, hanem a rendezettség, a biztonság és a működőképesség megteremtése, segítése, fenntartása - hisz tudod, ha reggel hivatalosság is vagy, este már állampolgár. Ha melós vagy, nem akarod ellógni a fele munkaidőd és azt várni, mikor fusizhatsz vége egy jót feketén. Ha boltos vagy, nem a 150 százalékos hasznon agyalsz 8 órában, hanem örülsz a kifliért betérő vevőnek is, mert nyugodtan tudod, hogy sok kicsi sokra mehet. És megy is. Mármint ott, ahol a mindennapi élet nem életvitelharc, hanem magától értetődő cselekvés. Budapesten legtöbbeknek valószínűleg nem az. Ettől vagyunk - mi budapestiek - olyanok amilyenek.

Egy anyagi biztonságban élő társadalom ráadásul sokkal fogékonyabb a közügyek iránt is. Jut ideje civil mozgalmakhoz csatlakozni. Nota bene a civil mozgalmak is valódi civilek lesznek, s nem bújtatott hivatalos másodikutak. A kiegyensúlyozott polgárnak lesz kedve, energiája kiállni közös ügyekért is - ezáltal is tenni nem csak önmagáért hanem a városi köz-ért is.

Reméljük Budapest polgárai is elindulhatnak ezen az úton, és amit ma átépítenek, holnapra sem züllik le. Lesz odafigyelés, tulajdontudat. Mert ez a város mindannyiunké. Vagyis önmagunké is!