A Moszkva tér megújítására indított petíciónk határideje szombati nappal lejárt. Felhívásunkhoz április 30-ig 113-an csatlakoztak. Ami, tudjuk, nem sok. Bár pont 113-mal több a beletörődő semminél.
Bár kétségtelen, hogy nyomást gyakorloni nem tudtunk akciónkkal, a tér ráncfelvarrásának halogatása ettől függetlenül elszomorító. Az elmúlt fél év moszkvatéri semmittevése az új városvezetés toporgásának egyik mementója lett. Azé a szédült vezetésé, amely utcaátnevezésekben akarja önnön nagyságát megmutatni, és várostörténeti almanachba vésetni. Meglehetősen szánalmas vállakozás ez. Mert aki ma - kézzelfoghatóbb produktumok híjján - bőszen átnevez, holnap talán átneveztetik.
S hogy mi történt mégis ez alatt a fél esztendő alatt a Moszkva térrel? Országgyűlési törvénnyel odaítélt 3 milliárd ide, városi infrastruktúrát egy kézbe fogni kívánó BKK alakítás oda, nem sok jó. Pontosabban egyvalami azért igen! Negyedéves vesszőfutásunk csodálatos ereményeként évtizednyi sötétség után immáron újra régi fényében világít esténként a tér egyik legnagyobb villamosmegállójának lámpasora. Sovány egy eredmény? Meglehet. De nem a város lakóinak hibájából - sokkal inkább a főváros üzemeltetőinek tétlensége folytán.
S hogy mi várható? Megismerve a fülkeforradalmi lendület valódi irányát - nem sok minden. Néhány címfestő, térképgyáros, és iránytű árus meggazdagodik talán, ám még több turista kering majd fejét vakarva keresett uticélja felé. S, hogy a térrel mi lesz? A jóég tudja. Talán kisöpri belőle a lepusztultságot a szél(l). Talán nem.
Mi addig is, amíg lehet, nyomunk egy ucssó adómentes kergemarhás burgert sültkrumplival, hátha nem eszi meg jobban az agyunkat, mint ette meg azokét, akik 4 évre megkapták a tér és fővárosunk alakításának jogát. Csalamédéval, vagy anélkül...
