"Ölre menő" topikviták után az újfőutca projekt egyik tervezőjének invitálására ma délután szemléző privátsétán vettünk részt a majdnem kész Újfőutca déli szakaszán.

Sétánk a Kálvin tértől a Szervita térig tartott. De a beruházás - általam is oly sokféleképp felrótt - visszásságait tulajdonképpen már az Egyetem tér ékesen megmutatta. Részint kivitelezői oda nem figyelés, részint beszállítói önkény, részben sajnos tervezői könnyedség eredményeként nem klappolnak itt úgy a dolgok, ahogy azt egy-két-három éve szerették/-tük volna.

A legkirívóbb - ám ennek ellenére talán mégiscsak a legkönnyebben orvosolható - hiba a túlzó módon kihelyezetett pollererdő látványa volt. Mintha ezek alapján fizetett volna az EU. Hiába van egymás mellett pad, kuka, lámpaoszlop, csak azért is tettek eléjük ferde cölöpöket is - hadd tudja meg az ember, merre van az arra. Pedig kis rátekintéssel a fúrató brigád vezetője is könnyen átláthatta volna, hogy bizony a kevesebb több lehetett volna - utcakép vonatkozásában mindenképp. Furcsa, de a legtöbb pollert, az Egyetem tér torkolatába tették le, ahová pedig a BKV-n kívül be sem hajthat majd senki. Ellenben pl. a Károlyi Mihály utcába, ahová az új forgalmat terelik majd, egy darabot sem raktak. Ami annak ellenére, hogy egyenesen üdítőleg hatott, mégsem teljesen érthető dolog. (Pozitívum viszont, hogy a nem rég említett padközi lámpaoszlopot időközben eltávolították. Helyén csak avatott szemek láthatják az utómunka nyomait.)

Többen hiányolták az Egyetem térről a növényeket. Mint megtudhattuk, azokat szándékosan helyezték háttérbe. Inkább valamiféle szabadtéri agóraként akarták megcsinálni a placcot. Ötletesnek mondható, talajba rejtett csobogókkal, és kissé ad hoc módon szétszórt málybarna lócákkal. Ezek a lócák egyébként - a tervező bevallása szerint - nem úgy készültek el, ahogy azt szerették volna. Színben és anyagtömörségben egyszerűbbek lettek. Ráadásul a méretüket is elszabták menet közben. Minekutána egyes elemeit jelen állapotukban kissé nehézkes lesz majd kényelmesen kihasználni. Ránézésre nem lesz feltűnő - de hátul a kisagyban ott marad a furcsa bizsergés: valami nem stimmel. Ez a bizsergés egyébként félő, végig ott lesz az emberekben, ha végigjárják majd az utcákat.

Mint kiderül, a buszvárókat és a telefonfülkéket például egyfajta oroszrulett módjára varrták a főutca nyakába. Ha képük úgy-ahogy belesimul a látványba, az pusztán a vakszerencse műve. Ezeknek az utcaképformáló tárgyaknak a megtervezése ugyanis - a három évvel ezelőtti álmok és elvek ellenére - nem képezték a projekt részét. Vagy csak az évek alatt peregtek ki belőle... Így lehetséges például az is, hogy a Kecskeméti utca - Egyetem tér torkolatába kirakott segélyhívó autós infóoszlop az anyósülés felőli járdaszélre került - mintha nem is Budapesten, de egyenesen Londonban lennénk. Vicces-vicces de azért annyira mégsem. Ahogy a kirakott KRESZ táblák kusza erdeje sem. Mert hogy azok dizájkompatibilis tervezését sem vállalta fel végül senki. Oda és annyit tettek belőlük, ahová és amennyit csak akartak. Szét is ugrik tőle az egységes utcakép. Tervezői igéret szerint persze az átadásig még felcsavarozódhatnak a jelenleg fémszalaggal rögzített táblák a trendi villanyoszlopok éleire, de a Ferenciek terén túli utcaképet romboló oszloperdő bizony - csúfság ide-csúfság oda - örökre megmarad. S hogy miért? Mert az oda vonatkozó terveket már a tervezőcsoport másik alcsapata készítette... És ahogy a két főutcaszakaszt a Ferenciek tere, úgy a két csapatot a együttgondolkodás hiánya választotta el egymástól. No comment.

Láttunk aztán kivitelezői és gyártói buherát is persze. A vakbarát járdaszegélyek burkolatai például még véletlenül sem ott kezdődnek, ahol a zebrák. S a koncepciózusan megtervezett csatornafedelek lapjai sem úgy kerültek behelyezésre, hogy a mintázatuk kiadja a terveken még értelmezhető rajzolatot. Pedig a tervező elvileg még biztonsági bütyköket is tett volna rájuk. Csakhogy a vasöntődében ezt máshogy gondolták, és inkább lehagyták a fedelekről a sorvezetőket... Ahogy a padok statikai biztonsága érdekében szükséges toldásokat is saját hatáskörben oldotta meg végül a gyártó - hiába adott meg pontos utasítást rá korábban a konstruktőr. Akárcsak a bevallottan túlméretes kukák esetében - ahol mérési hiba és/vagy gyártói lustaság okán lett a külső méret egyharmaddal nagyobb az elvártnál. Hogy a kutyás-kukák berhelt zacskótüskéiről már ne is beszéljünk. Mert hogy állítólag azokat sem ilyennek álmodták a mérnökök. Csakhogy mérnök tervez, buher végez. S ami tapad, az sajnos ragad is.

És ez - még ha kuncognak is rajta egyesek - mélységesen elkeserítő. Elkeserítő, hogy több éves előkészítés és elvi egyeztetés után még midig ott kell tartson egy tervező, hogy kvázi karácsonyi meglepetésként várja a megszülető végeredményt. Hogy miután százszor elmagyarázta pl. a pollerek kívánt dőlésirányát, vagy a kukasor vonalvezetési rendszerét, ad abszurdum a útburkolatok színezési arányát, azokat mégis egy mozdulattal áttekerheti, áthelyezheti vagy áttervezheti egy hivatalnoki kéz - nem felfogva, hogy ezzel az alapkoncepcióba túr bele (még ha az olyan is amilyen). Ez botrány! De ebben a botrányban bizony a tervező is ludas, ha a ráeszmélése ellenére annyiban hagyja a dolgot. Márpedig a mai sétán sajnos ez is kiderült számomra.

Emlékszem, pár éve egy építészeti esten Bojár Iván alaposan ledorongolta a hallgatóságot, hogy a kisembereknek nincs építészeti- és dizánjkultúrájuk... De végignézve az Újfőutca dizájnsilány jelzőbójáin, egyre kevésbé hiszem, hogy ebben egyedül a kisember a hibás.