A nagykörút Blaha Lujza tértől a Nyugati pályaudvarig húzódó szakaszán másfél évtizede átadott ivókutakból mára mindössze egy-két darab maradt, ám azok állapota is kétségbeejtő.
A Főpolgármesteri Hivatal a Fővárosi Vízművek Rt.-vel közösen 1994-ben a nagykörúti vízcső-rekonstrukció keretében fél tucat Zsolnay ivókutat helyezett ki az Erzsébet körút–Teréz körút frissen felújított szakaszára. Az akkori áron mintegy 15 millió forintos beruházás legimpozánsabb darabját – Ambrus Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész falikútját – az Erzsébet körút és Barcsay utca találkozásánál Demszky Gábor jelenlétében adták át a budapestieknek. A fővárosiak öröme azonban csak néhány hónapig tarthatott.
A vízművek ugyanis a szerkezetek megrongálódására és a finanszírozás tisztázatlanságaira hivatkozva még ugyanannak az évnek őszén felmondta a fővárosnál a kutak üzemeltetését, mely állapot mind a mai napig fennáll. A Nagykörutat járva szomorúan tapasztalható, hogy a kutak legtöbbje az eltelt évek alatt rejtélyes módon eltűnt az utcaképből, a még meglévő példányok pedig üzemképtelenül csúfítják a bulvárt. Így több kilométernyi szakaszon lehetetlen térítésmentesen ivóvízhez jutni, szükség esetén arcot vagy kezet mosni.
Szerettük volna megtudni a kútállításokat egykor lebonyolító Vízművektől, illetve a Főpolgármesteri Hivatal illetékeseitől, hogy a nyári turistaszezon beköszönte előtt várható-e a városi komfortérzést biztosítani hivatott kutak helyreállítása és üzembe helyezése, de a Fővárosi Vízművek Zrt. kommunikációs osztályától többszöri megkeresésünk ellenére sem reagáltak kérdéseinkre.
A Főpolgármesteri Hivatal különböző ügyosztályai pedig készségesen bár, de egymásnak passzolgatták a kérdést. Sem a közlekedési, sem a kommunális, sem pedig a környezetvédelmi ügyosztály nem érezte magát illetékesnek az ügyben. Végül hosszas utánajárás után a Főpolgármesteri Hivatal sajtóreferense annyit közölt lapunkkal, hogy a kutak valóban a fővároshoz tartoznak, de információi szerint azok üzemeltetése és visszaépítése különválik egymástól, ami miatt nehézkes a probléma kezelése.
– Pillanatnyilag nem tudunk pontos információt adni az ivókutakról, szakembereink most dolgoznak azon, hogy hogyan is legyen a jövőben a kutak üzemeltetése – mondta lapunk érdeklődésére szűkszavúan Czuk Dóra sajtóreferens.
Mindezek fényében tehát valószínű, hogy mintegy másfél évtizedes lepusztultság után az idei nyár beálltáig sincs reményük a budapestieknek arra, hogy a belváros egyik legfontosabb útvonalán térítésmentesen jussanak szomjoltó ivóvízhez, vagy csupán kielégítsék alapvető higiéniai igényeiket. Így félő, hogy a kúttalan Nagykörút újabb évekig, évtizedekig Budapest szomorú mementója marad csupán.
Az írás megjelent 2008. május 14-én a Helyi Témában. Tartalma sajnálatos módon ma is aktuális. Az akkor - és most is - megkeresett hivatalnokok, képviselők pedig továbbra is a hallgatás álságos fala mögé bújva lapítanak.