Érdekes figurák járják a várost. Korunk Füttyős Gyurijai. Ki agresszíven, ki csendesen, ki toporzékolva és táncot lejtve.
Egyikük a Szakállas
Vad figura ő. Magas, szikár, szakállas, szúrós tekintetű férfi. Olyan 50 fölötti lehet. Furcsamód a 4/6-os villamos a kedvenc körzete. Ha többször utazol a járaton, bizonyosan belébotlasz. Szakállasunk ide-oda rohan a szerelvényben. Ki-kinéz az ablakokon, leszáll, rohan és visszaszáll. Közben olyan vad tekintettel figyel körbe-körbe, hogy az ember fél belenézni a szemébe - nehogy lemészárolja véletlenül. Néha hangosan kurvaanyázik. Vad démonokkal harcol. Nem ajánlott belépni a csatájába.
Másik a toporzékoló, jackson-torreádor
Őt is a 4/6-os vonzza. Felbukkanási területe főleg a vonal belső szakasza. A Nyugatitól a Blaháig. Ruházata rendezett, kezében félig tömött nejlonszatyor. Ha nyugodtan bírna létezni, beleveszhetne akár a pesti forgatagba. Ám ideges ugrálása, vibráló mozgása már messziről felismerhetővé teszi őt. Ugrik, pattan, szökell, és betámaszt. Kezével furcsa jeleket formázva jelel. Talán egy képzeletbeli jackson dalra ropja. Ördög és angyal közé éket verve jár.
Harmadikuk Mackósjancsi
Sokkal nyugodtabb, szinte már kedves figurája ő Pestnek. Ő is belvárosi jelenség.
Első ránézésre kamaszfiúnak tűnik. 160 centi körüli, hordóhasú srác. Amolyan kelfeljancsi alkatú, pufók figura.
Évek óta egyazon "formaruhában" jár: hónaljig húzott mackónadrág, pamutpulóver. Nyaranta a pulcsit felváltja egy egyszerűbb rövidujjú pólóval. Kommunikáció- és beszédkényszere lehet. Mindenkihez odalép, illendően köszön és kérdez... folyamatosan. Hogy honnan indul a 105-ös, vagy hogy nyitva van-e már a mekdonelc, esetleg hogy mennyi az idő és hogy kapható-e epresfagyi a környéken. A beszélgetés végén persze rátér alapvető igényére, hogy tudniillik van-e pár forint aprónk számára. De ez csak egy mellékszál őnála. Ha nincs apanázs, őt az sem bosszantja. Kedvesen tovább beszél, vagy jellegzetes járásával továbbáll.
Első ránézésre kamaszfiúnak tűnik. 160 centi körüli, hordóhasú srác. Amolyan kelfeljancsi alkatú, pufók figura.
Évek óta egyazon "formaruhában" jár: hónaljig húzott mackónadrág, pamutpulóver. Nyaranta a pulcsit felváltja egy egyszerűbb rövidujjú pólóval. Kommunikáció- és beszédkényszere lehet. Mindenkihez odalép, illendően köszön és kérdez... folyamatosan. Hogy honnan indul a 105-ös, vagy hogy nyitva van-e már a mekdonelc, esetleg hogy mennyi az idő és hogy kapható-e epresfagyi a környéken. A beszélgetés végén persze rátér alapvető igényére, hogy tudniillik van-e pár forint aprónk számára. De ez csak egy mellékszál őnála. Ha nincs apanázs, őt az sem bosszantja. Kedvesen tovább beszél, vagy jellegzetes járásával továbbáll.
Mivel lassan 15 éve látom őt, valószínűleg már nem kamaszsrác. Inkább csak egy pufókságában megőrzött infantilis lélekgyerek. Az előbbiekkel szemben Mackósjancsi talán hiányozna is, ha eltűnne a pesti utcákról.
