Év végén baráti társasággal jazzeltünk egyet a Budapest Sportaránában. A látott koncert hangulatával nagyrészt elégedettek lehettünk, nem úgy a helyszín gyalogos közlekedésével kapcsolatban.

Megütközve tapasztaltuk ugyanis, hogy a Sportaréna gyalogteraszárán elvileg rendelkezésre álló lépcsőházak, gyaloghidak, tolókapuk egyetlen egy kivételével a koncert idején mind zárva voltak. Mint kiderült, "több éves szokás szerint".

Érthetetlennek tartom, hogy egy alkalmanként több ezres tömeget kiszolgálni hivatott intézmény hogyan és miért kényszerítheti a vendégeit egyetlen (déli) ki- bejárati kapu használatára, miközben mind az északi, mind a nyugati oldalon rendelkezésére állnának a megépített gyalogos lejárók, lépcsőházak; sőt az Aréna nyugati oldalán egy gyalogos híd is áll - csupán hagyni kéne azokat rendeltetésük szerint üzemelni.

Felfoghatatlan, hogy bár mind a gyors látogatóáramlás érdekében, mind a tűz-, és balesetvédelmi szempontok miatt indokolt volna ezen műtárgyak napi használatát biztosítani, sem a Sportarénát üzemeltető cég, sem az azt felügyelő állami és önkormányzati szervek nem tekintik feladatuknak a probléma végleges megoldását.

Így lehetséges az, hogy kellő odafigyelés híján a legjobb szándékkal megtervezett komplexum is keserű szájízt és indokolatlan kényelmetlenséget okozhat a látogatóinak - miközben a probléma felszámolásának sem anyagi, sem technikai gátja nincs. Épp csak a szándék hibádzik - immáron fél évtizede.