Mint megannyi nagyvárost, így Budapest útjait is kockakövekkel burkolták egykoron. Ezeknek a bazaltból faragott köveknek több életük is volt. Ha a kövek egyik felülete elkopott, átforgatás után tovább szolgálhattak újabb oldalaik. Ha azok is elkoptak, akkor a rákövetkezők... és így tovább. Egy-egy kőnek tehát minimum négy élete volt - ha nem hat. Strapabírásuk egyértelmű volt. Szakszerű lefektetéssel - megfelelő homokágyba, kötésben vagy sakktábla szerűen lerakva - pedig az általuk kirakott útfelülettel sem lehetett gond. Ám felgyorsult világunk fejlődő közlekedési igényeinek egyre kevésbé tudott megfelelni az a fajta útburkolat. Részeben csúszós felülete miatt, nagyobb részben viszont a jellemző magyar gondozatlanság okán. Az időszakonkénti átforgatásokat ugyanis elmulasztották megtenni az utak kezelői, így gyakran ott is káytúk keletkeztek az évek nehéz súlya alatt, ahol szakszerű terítés esetén nem kellett volna keletkezniük. Törvényszerű volt tehát, hogy az aszfalt térhódításával egyre jobban kiszorult Budapest útjairól ez a fajta burkolati elem is.
A rendszerváltás óta számos útról szedték fel a bazaltköveket. Kőbányai út, Dózsa György út, Haller utca, Dembinszky utca, Fiumei út, Bartók Béla út, Podmaniczky utca mind aszfaltburkolatot kapott - hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. Ezek összfelülete óvatos becslések szerint is több százezer négyzetméter volt. Csak a legutóbb felújított Thököly úton elérte az átépített felület a 19.000 négyzetmétert. Igenám, de mi lett a sorsuk az így felszedett budapesti kockaköveknek? Ennek próbáltunk utánajárni nemrég.
A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. egykori aszfaltgyártó telepén rátaláltunk az úgynevezett Kőtérre. Hivatalosan itt tárolják a fővárosi közutakról az 1960-as évek óta felszedett köveket. Az Ipacsfa utcai telepen láthattunk nagykockaköveket, kiskockaköveket, autófelhajtókat, gránitszegélyeket, és elhanyagolható mennyiségű keramitkockát is - ám mindezek tömege jóval kisebb mennyiséget tett ki annál, mint amennyit az elemúlt évtizedekben felújított főutak mérete alapján gondolhatnánk. Felmerült bennünk a kérdés, vajon mekkora mennyiségről is lehet szó. Mennyi követ hoztak be a Kötérbe, és mennyit vittek el onnan az elmúlt időkben.
Annyi kiderült, hogy nem darabra, vagy felületre mérik a behozott köveket, hanem súlyra. Azonban többszöri érdeklődésre sem kaptunk konkrét választ a Kőtéren eddig megfordult mennyiséget illetően. Pedig a kövek átlagos tömege alapján még így is visszaosztható lehetne a forgalmazott mennyiség. Gyors fejszámolás alapján mi alsó hangon is több százezer négyzetméternyi felületet saccoltunk.
A kérdés azért is érdekes lehet, mert ezeknek a kockaköveknek nem csak gyakorlati hasznuk, de anyagi értékük is van. Az interneten fellelhető kertépítő cégek kínálatából szemezgetve ugyanis 150 és 360 forint közötti darabonkénti árakat kaptunk. Zirc városának három évvel ezelőtti felhívását látva pedig 4500 forintos négyzetméterenkénti összegről olvashattunk. Ami bizony összmennyiségre vetítve nem kis pénzösszeg.
Egy ilyen nagykockakő hivatalos metszett mérete: 18x18 centi. Így durván 25 db kockakő tesz ki 1 négyzetmétert (amiben már a fuga is benne van.) Ha csak a tavaly átadott Thököly út hivatalos adatait vesszük alapul, akkor 19 ezer négyzetméterrel kell számolnunk. Vagyis 19.000x25 db kő jöhetett be a bontásból. Ami annyi mint 475.000 darab kőkocka. 4500 Ft/nm és 150-360 Ft/db összeggel számolva tehát ez a tétel ~85,5 millió forintos össznégyzetméter árat eredményez, vagy ~70-170 millió forintos összdarab árat. És ez csak a Thököly út mennyisége alapján kiszámolt piaci ár...
A bontások mellett persze újrahasznosításra is sor került az elmúlt években. Mind a csillapított forgalmú negyedekben, mind pedig az aszfalttal újraburkolt utcák parkolósávjainál felhasználtak visszanyert bazaltkockákat. Budapesten főként a belvárosban és a józsefvárosi Palotanegyedben találkozhatunk ilyen újraéledő kockakövekkel. De egyes információk szerint jutott belőlük a Budai alsó rakpart kiszélesített zárványzónáiba is. Mindezek felülete azonban messze alulmarad a fent említett főutak méretéhez viszonyítva.
Ha nagyforgalmú autóutak burkolására ma már nem is a legjobb megoldás a nagykockakő, kocsibeállók, sétautak, támfalak, emlékművek készítéséhez ma is nagy előszeretettel használják - főleg vidéki városokban és külföldön. Ezért is szerettük volna megtudni a kövek utóéletének alakulását. Ám pontos adatokat blogzártánkig nem kaptunk.
