Pár hónapja látható a tévácsatornákon egy érdekes kis sörreklám. Lelkesítő, megindító, frappáns. Persze lehet rásütni, hogy koppintás, hogy szubjektív, vagy hogy túl negédes. Mindegy. Nekem bejött. 
Igaz, szinte azonnal beindult nálam is az agyalás, miként lehetne realistábbá gyúrni. Másoknak is. Volt aki ellenklippel válaszolt, akadt politikus aki önreklámmá (de)formálta. Mások csak szövegzetében aktualizálták. Nekem sirnyeteg ez utóbbi alkotása nyerte el leginkább a tetszésem. Legalább annyira igaz, mint amennyire az eredeti frappáns. Sajnos.

Albérletben élek, és ott is fogok megrohadni.
Nem vagyok gazdag és nem hordok márkás gatyát.
A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, amit rajtam kívűl még több millióan leszarnak.
A trabantom megelőzi a gyalogosokat, és nem örülök, ha a turisták összekevernek a bevándorlókkal.

Büszkén gondolok Orbán Viktorra, az igazságosra, Gyurcsány Ferencre, népünk megmentőjére, a tömegközlekedésünkre, az oktatási és egészségügyi rendszerünkre, a közbiztonságunkra, az államadósságunkra, a gyorsan épülő 4-es metrónkra és M0-ás körgyűrűnkre, a faji öldöklőinkre, a tanárverő diákjainkra, a focistáinkra, a kivándorló feltalálóinkra, az adócsaló gazdagokra, az élősködő bevándorlókra.

Itt élek Európa segglyukában. Pesszimizmusban, dohányzásban, alkoholizmusban, rákos megbetegedésekben, öngyilkosságban, a jogszabályok kijátszásában, a törvények megkerülésében mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk él a világon a legtöbb pornós picsa.

Agyarország, én így szeretlek!