Itt a nyár, munkám és szabadidőm újra a belsőbb városrészhez köt. Elérkezettnek gondoltam hát az időt, hogy a helyváltoztatást leggyakrabban tömegközlekedéssel abszolváló városjáróként végre én is BUBI-s legyek.

A projektgazdák szerencsére a kezdeti elszállt áraikat időközben lejjebb vitték, és az indulás kedvet szegő állapotaihoz képest mára lett kellő bérletvételi pont és bringaterminál is a városban. Beszáltam hát a rendszerbe én is. Bringalelőhelyből immáron jól el lettünk tehát látva. A belsőbb városrészen 300 méterenként bizonyosan belebotolhat ez ember egy BUBI állomásba. És a bringák is egyszerűen ki- és berakhatók a dokkolókba - a kiváltásához szükséges érintőkártya eleddig gond nélkül muzsikál. Ez a része tehát a dolognak pozitívan érintett. Ám ami nem változott a kezdeti kritikákban megfogalmazottakhoz képest, az a bringák (bel)városi tekerésre való tökéletes alkalmatlansága. Aki ugyanis használt már valaha is saját bringát (legyen az karbonszálas hi-tech gép vagy csak egy ólomnehéz cruiser szamár), az mind érezheti, hogy ezek a 24(!) kilós vasak, a maguk 3(!) sebességével mennyire alkalmatlanok bármiféle hosszabb lélegzetvételű városi közlekedésre.
Elszomorít, hogy hosszú fejlesztési időszak, hónapig tartó tesztelés, és vagy két tucatnyi világváros tapasztalatának begyűjtése után 3 évvel, még mindig ilyen tankokat sikerül csak a közbringások feneke alá tolni.

Még nem tudom, hogy belevágok-e - és persze, hogy a szabályzat valamiféle kiskapuja lehetővé teszi-e egyáltalán -, de pár használat után erősen érik bennem a (potyára?) megvett fél éves BUBI bérletem visszaváltásának - de legalkábbis negyedévesre cserélésének - erőteljes gondolta. Ez ugyanis igy nagyon nem frankó. Turistaként se nagyon, de napi használóként bizonyosan. Legyenek akármekkora kiugrások is a kihasználtságot mutató házi diagramokon.