Jelzésmentes utazás - avagy kell-e csengő egy buszba, s ha igen, akkor miért nem?
Sokan észrevehették már, hogy a budapesti tömegközlekedésben résztvevő autóbuszok állománya - egyen bilikék festésük ellenére - mind korban, mind kialakításban menyire heterogén. A különböző alvállalkozók és persze az ős-szolgáltató BKV ugyanis az elmúlt években az európai használt és új gyártású buszok megannyi típusát csatasorba állította már. Arra, hogy a külső festésen túl mindez milyen vizuális káoszt hozott, ezúttal nem térnék ki részletekbe menően - végül is mit számít az, ha vonalanként más a buszok belső színvilága, hogyha más formájúak és másként is aktivizálhatóak a leszállási szándékot jelző gombok, vagy hogy másfélék - így kvázi megszokhatatlanok - az üléskiosztások, padlómagasságok és kapaszkodási lehetőségek. Ennél veszélyesebb jelenség terjed el ugyanis a kontrollálatlan heterogenitással.
Vészesen sok olyan használtan beszerzett szóló (vagyis nem csuklós) autóbusz kerülhetett forgalomba az elmúlt években, melyekbe az úgynevezett "honosítás" során az előbb említett különbözőségeken túl egész egyszerűen nem szereltek be ajtózáródást/indítást jelző berendezést (póriasan mondva csengőt), de még csak leszállásjelzést visszaigazoló lámpákat sem. S ez több problémát is felvet.
Egyrészt a visszajelző lámpácskák hiánya megzavarja és elbizonytalanítja a leszállni kívánó utasokat - visszaigazolás híján nem lehetnek biztosak benne, hogy a buszvezető megáll-e majd a kiválasztott megállóban, s kinyitja-e az érintett ajtót vagy sem -, de ami fontosabb: veszélyezteti a le- és felszállni kívánókat, mivel az ajtókat a vezető úgy zárja be, hogy arra nem figyelmezteti semmi az utasokat. Ez minden felszállási rend esetén zavaró, de kiváltképp azokon a vonalakon, ahol minden ajtó használható a felszálláshoz.
kép forrása: BKV.hu
A problémával tavaly októberben megkerestem a BKK-t és az ügyben érintett BKV-t, hogy megtudjam, milyen elgondolásból tekintettek el ezen audiovizuális jelzések alkalmazásától.
Hosszú hetek után megküldött válaszukban szűkszavúan annyit írtak, hogy az érintett buszokat érvényes műszaki vizsgáztatás után állították forgalomba, melyeken jelző berendezések valóban nincsenek. Többszöri sürgetés után később annyival egészítették ki válaszukat, hogy a hiányolt eszközök beszerelését a Nemzeti Közlekedési Hatóság jóváhagyásával ütemezetten végzik.
Ezek alapján kíváncsi lettem az NKH állásfoglalására is. Kötelező tartozékai-e egy közforgalmú menetrend szerinti nagyvárosi helyi busznak a hiányolt jelzőberendezések, vagy sem?
Sok körös harc után március elején - decemberi visszadátumozással(!) - befutott végre a válasz Budapest Főváros Kormányhivatala Műszaki Engedélyezési és Fogyasztóvédelmi Főosztály Műszaki Osztályától, melyben arról tájékoztattak, hogy ezek egyik sem kell, mivel - ahogy a levelet szignáló osztályvezető fogalmazott - "a 6/1990(IV.12.) KöHÉM rendelet nem ír elő ilyen kötelezettséget".
kép forrása: hovamegyavonat.blog.hu
Csakhogy az netjogtár aktuális adatai szerint - csengő vonatkozásában - ez pont fordítottan igaz!
Hangjelző berendezésre vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek
72. §
(5) A menetrendszerű helyi járatban közlekedő autóbuszt fel kell szerelni olyan indításjelző hangjelző berendezéssel, amellyel az utasok figyelmét a jármű indulására fel lehet hívni.
Hogy most ki nem mondott igazat, és hogy azt miért is tette?! Nos, azt döntsék el a kedves olvasók. Jómagam minden esetre tisztázó kérdésemmel ismét megkeresem az NKH-t.
Annyi előrelépés időközben történt, hogy az NKH-val folytatott kényszerű kérdezz-felelek óta a korábbi évek semmittevése után rohamtempóban kezdi az eddig támogatottan hanyag és szándékoltan álnok BKV és BKK felszerel(tet)ni inkriminált buszait a hiányzó jelzőberendezésekkel. Ha kérdenénk őket, valószínűleg ledumálnák a csillagokat is az égről, hogy ez már egy rég eltervezett és ütemezett beruházás a részükről, amely épp most fordult termőre, ám mindannyian tűpontosan tudjuk, hogy ez csupán a hiba beismerését elkenni szándékozó mellébeszélés lenne a részükről. Annál is inkább, mert a KöHÉM rendeleten túl a BKV "autóbusz-közlekedés forgalmi utasításának" 10. pontja is elég alaposan taglalja az indulásjelzés (CSENGŐ) működtetésének, illetve élőszavas pótlásának szabályait.
10. Indulásjelző berendezés
Az indulási jelzés adására az utastérben elhelyezett hang és fényjelzést adó indulásjelző berendezés szolgál. A járművet átvevő járművezető az indulásjelző berendezés működőképességét még a telephely területén köteles ellenőrizni. Amennyiben a közúti forgalomban való részvétel közben az indulásjelző berendezés meghibásodik, akkor a továbbközlekedés módját az határozza meg, hogy a hangerősítő berendezés üzemképes, vagy nem. Ha a hangerősítő berendezés üzemképes, akkor a végállomásig utasokat szállítva kell közlekedni, és a hangerősítő alkalmazásával szóban kell felhívni az utasok figyelmét az ajtók záródására. Ha a hangerősítő berendezés is üzemképtelen, akkor az utasokat a megállóhelyen le kell szállítani, és utasok nélkül kell a végállomásig közlekedni.
A végállomáson intézkedést kell tenni a hiba kijavítására, vagy a járműtelephelyre történő beállítására. Az indulásjelző berendezés működhet automatikusan is, végállomáson, megállóhelyen hosszabb idejű várakozásnál, az ajtók automatikus bezáródása előtt. Az ilyen kialakítású ajtóknak a vonatkozó jogszabályi előírásoknak meg kell felelnie.
Örüljünk hát neki, hogy - itt és most - győzhetett a jog, és azzal szembehelyezkednie még egy hivatali magaslatokig felkúszó amorális szemhunyások által fedésben működni kívánó főközlekedtetési nagyvállalatnak sem lehet - még. De azért tartsuk szárazon a puskaport!